Éliás János 2000-ben született Karcagon. 2024-ben a Debreceni Egyetemen szerzett angol–történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Ugyanebben az évben felvételt nyert a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájába. Kutatási területe a Nagykunsági Református Egyházmegye története (1715–1821), igazgatása, illetve a hivatalviselőinek összetétele. Ezzel párhuzamosan az egyházmegye lelkészeinek, tanítóinak és egyéb hivatalviselőinek életrajzi adattárát állítja össze egyházközségi forrásfeltárás, valamint levéltári kutatások útján. Érdeklődési köréhez tartozik továbbá a nagykunsági gyülekezetek által alapított bácskai egyházközségek (Bácsfeketehegy; Ómoravica; Pacsér) története is. 2024 óta a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum történészeként dolgozik. Munkája mellett egy egyháztörténeti projekt kutatója (NKFIH OTKA K-145896), valamint több országos és nemzetközi konferencia résztvevője.

Publikációs listája elérhető a Magyar Tudományos Művek Tára adatbázisában: https://m2.mtmt.hu/api/author/10076171

Válogatott tanulmányok:

1. Nagykunsági reformátusok Bácskába költözése és az általuk alapított egyházközségek a 18. század végén, 2025, In: Oborni, T., Sütő, D. (eds.), Niceától napjainkig: a közös hit és a multikulturalizmus kihívásai: előadások gyűjteménye = From Nicaea to Present: The Shared Faith – Numerous Cultures Phenomena: Conference Proceedings. Károli Forum MMXXV. Subotica: Centre for Protestant Studies Gáspár Károli = Szabadka: Károli Gáspár Protestáns Kutatóközpont, pp. [57]–79.